...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét...

Lilapulcsis világa

Marie Lu: Prodigy (Született tehetség)

2014. december 14. - Lilapulcsis

 

 

Marie Lu trilógiája:

1. Legenda (Legend) 2011

http://lilapulcsis.blog.hu/2014/11/12/legenda_marie_lu

2. Született tehetség (Prodigy) 2013, jan. 29

http://lilapulcsis.blog.hu/2014/12/14/marie_lu_prodigy_szuletett_tehetseg

3. Bajnok (Champion) 2013, nov. 5

http://lilapulcsis.blog.hu/2015/04/18/marie_lu_bajnok_champion

 

Mindig nagy bajba sodornak a sorozatok és trilógiák. Az első rész rendszerint fenomenális, (http://lilapulcsis.blog.hu/2014/11/12/legenda_marie_lu ) míg a folytatás már erőltetetté válik: Végzet ereklyéi, Az útvesztő, Az éhezők viadala trilógia, mindegyik esetében már a második résznél érződik az író kínlódása.

 Talán nem fordulna elő ez, ha egy ténylegesen megformált és pontosan felépített világot hoznának létre, mint például a Gyűrűk ura trilógiában. Tökéletesen megmunkált karakterek, helyszínek, világok, népek vannak, akik maguk is megállnák a helyük egy külön történetben.

 A Legenda sorozatban, amint azt már említettem kimaradt a világ bemutatása, részleteket kapunk össze-vissza az akció közepette, és könnyű elsiklani felette, amikor próbáljuk elképzelni Day akrobata mutatványait, amint az őrök elől menekül.

 A Legendát pár nap alatt elolvastam, de talán az időhiány is közrejátszott a Prodigy – Született tehetség megakasztott. Nem fogtam neki új olvasmánynak, annyira nem volt rossz, de erőltetnem kellett, hogy végig olvassam, november közepén kezdtem el..most pedig december közepe van.

 Először is nagyon nehezen indult be a cselekmény, vontatott volt, mintha maga az írónő sem tudta volna mit kezdjen a szereplőivel. És eközben annyira előrelátható volt minden, attól a pillanattól, amikor June kételkedik magában, hogy képes lenne-e hátat fordítani a Köztársaságnak tudni lehet.

A történet még mindig tetszik, eredeti. Valahogy kilóg azok közül a könyvek közül, ahol katonai diktatúrák vannak, mert itt egy katona (June) az egyik főszereplő.

A második könyvben picivel több hely jutott a környezet megismerésére, kivétel, amikor tökéletes sötétben járkálnak, akkor velünk sem tesz kivételt az írónő, a hősei ha nem látnak semmit, akkor mi sem.

Még mindig az a véleményem, hogy érdemes elolvasni…nem rossz könyv. De leszívta minden energiám, annyit szenvedtek, fáztak, másztak :)

 

Nemrég láttam egy képet, annyira találó: igaza van, az olvasásnak is van egy olyan hatása, mint a drognak, erős hallucinációkat okoz és függőséget is.

 10393961_10205244046958296_2650636983653994811_n.jpg

Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.

A bejegyzés trackback címe:

http://lilapulcsis.blog.hu/api/trackback/id/tr976981969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.