...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét...

Lilapulcsis világa

Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén (Évszázad trilógia 3. rész)

2015. július 29. - Lilapulcsis

 

A harmadik könyv ott folytatja, ahol a második abbahagyta...csak közben a szereplőink megöregedtek...gyerekeik pedig felcseperedtek és, mint ahogy a Megfagyott világban is a fiatal korosztály küzdelme kerül fókuszba.

Nézzük a szereplőket:

USA

 Kezdésnek megismerjük George Jakes-t, Greg Peshkov és Jacky Jakes törvénytelen, színesbőrű fiát, aki Lev nagyapának köszönhetően már eselyt kap, hogy remek oktatásban részesüljön, így a Harvardon szerezhet jogi diplomát...de milyen értéke van egy mások számára sokat érő papírnak, ha a tulajdonosa színesbőrű? Az első dilemma amivel szembesülünk George vívódása, hogy kihasználja szerencsés helyzetét, amelyet Lev nagypapájának köszönhetően ajánlanak fel neki, legyen ügyvéd egy neves cégnél, vagy...próbálja meg felhasználni kiváltságos helyzetét, hogy segíthessen minden elnyomott színesbőrű társán?

Maria Summers és Verena Marquand a két nő George életében, akik közt örlődik a hősünk. Maria Summers saját utat jár be elég magas pozícióra törve az ő harca kettős színesbőrű nőként kell előre haladnia, anélkül, hogy gazdag szülők támogatnák. Az ő segítségével ismerjük meg mélyebben John F. Kenedy-t... Verena ezzel szemben tehetős szülők egyke gyermeke, ő Martin Luther King oldalán szál be az esélyegyenlőség elérése érdekében vívott harchoz. Kenedy mellett megjelenik testvére, Bobby is, akit a történelem picit elfelejtett...de más elnökök is megjelennek: Nixon, Jimmy Carter, Reagan, George W. H. Bush.

Eközben a Dewar család is bővült, Bellának és Woody-nak két gyereke van, Beep, a vadóc és Cameron az álszent. Beep végig az utat keresi, anélkül, hogy különösebben mély problémákkal küzdene..ő a droggal veszi fel a harcot, de csak közvetetten, a lány megtestesíti a hippi társadalmat, esendőségével és életfelfogásával. Cameron hátat fordítva a családnak a saját útjűn próbál járni...de hová vezet az? Eddig a szereplőink mindig jók voltak, az igazság érdekében cselekedtek legjobb belátásuk szerint, Cam kivétel lesz...és meg is látod majd mennyire.

Anglia

A Leckwith-Williams család is bővül, Ethel Williams már mint törékeny nagymama jelenik meg, aki még mindig küzd...utolsó pillanatig, mert egyenlőtlenségek mindig maradnak. Egyik megrázó jelenetben a Megfagyott világban Robertet (Berlini kocsmatulajdonos, aki a saját neméhez vonzódik) letartóztatják egy náci parancsnok kérésére, mert nem volt hajlandó eladni a bárt neki...Robert szerelmét a kutyák tépik szét...ezért is dönti el Ethel, hogy az ők jogaiért fog harcba szállni. Daisy és Lloyd háttérbe szorul, és csak mint aggódó szülők jelennek meg...sajnálatos. Lányuk Evie polgárpukkasztóan szabadszellemű színésznői karriert akar befutni, lemondva a politikáról, amivel családja előző tagjai foglalkoztak...vagy mégsem? Dave más problémákkal szembesül, tanulási nehéségei miatt folyton dorgálják, de talpraesett és remek üzleti érzéke van...talán nem az a sors vár rá, mint édesapjára, aki éltanuló volt mindig. Lenyűgözött, ahogyan a történet kapcsolódott a valóságos elemekkel..megéri rákeresni a zenékre, amelyekről ír Ken Follett, a Miss Ya Alicia-t imádom :)

Angliában egy másik család is felbukkan...emlékszel még Eva Murray-ra, Daisy zsidó barátnőjére? Ő teljesen eltűnik, mint ahogy férjét sem sokat láttuk. Tudjuk viszont, hogy anyagi nehézséggel küzdenek, és a Williams család, hogy segítsen rajtuk ingyen szállást biztosít Jasper-nek, a fiuknak, aki Dave sulijába jár, és minden álma, hogy bulvárhíreket írjon. Bár pozitív karakter én mindig is utáltam az első csalafinta lépéseitől fogva.

Néha megjelenik a jó öreg Fitzherbert gróf is...aki pár mondatot beszél Ethellel, vagy épp más számára fontos személyekkel. A TyGwinnak vége..régi pompája oda, és mire a harmadik könyvhöz érünk már nem is a gróf birtokolja. oda a régi pompa, a régi világ...

Németek

Nagyon sajnáltam, hogy Maud von ulrich (született Fitzherbert) alig jelenik meg, látjuk a sarokban üldögélni, tudjuk, hogy ott van...de az ő harca rég végetért és csak mint statiszta jelenik meg. Szomorú szüfrazsett sors...

Viszont Maud körül kibővült a család, lánya, Carla örökbe fogadta Rebecát, és születtek saját gyermekei is. Carla szerepe ugyancsak támogató, de Rebeca saját részt kap a történetben. Segítségével ismerjük meg milyen Berlin, a stazi... Lili, anyja, Carla nyomdokaiba lép, minden értelemben, most az ő harcát követhetjük nyomon. Walli pedig, a vágott szemű első gyermek, az orosz megszállás gyümölcse megjárja a poklot is és ő lesz a kapocs a két kontinens között...

Lengyelek

Erős a lengyel szál, de gyenge a szereplőgárda. A végére jellemző, hogy nincs olyan részleteséggel kidolgozva, mint az első részek..pedig igazán nem zavart volna, ha még pár száz oldallal hosszabb a sztori.

Oroszok

A Peskov-Dvorkin család csillaga magasan áll. A két ikertestvér, a brutális KGB ügynök gyerekei magas pozíciókat foglalnak el, Gyimka lassan halad fölfele a kormányzati ranglétrán, míg nővére Tánya remek újságíróként csillog oroszországban. Mindkét szereplő segít belelátni a komótosan mozgó orosz sarló és kalapács működésébe. Mellettük néha látjuk a büszke Grigorij nagypapát...aki úgy hal meg, hogy még mindig hisz az általa kiharcolt forradalom eszméjében, még akkor is, amikor már mindenki más látja a rendszer hibáit. De talán jobb így neki..ő az egyedüli, akinek meg tudtam bocsátani ezt a fajta vakságot, hisz ő vérét áldozva harcolt, hogy megváltoztasson egy, talán ennél is rosszabb rendszert, és ennek a forradalomnak köszönhetően olyan magas pozícióba került, hogy elfelejtette milyen volt lent lenni...fázni, éhezni, bizonytalanságban nevelni a gyerekeket.

Magyarország? Románia? Balkán? Jugoszlávia?

Csalódottan láttam, hogy alig jutott pár oldalacska Magyarország részére ebben a könyvben...Románia sem szerepel jobban, csak pár sorban írja le a köpködő Ceausescu elvtársat, ahogyan veri az asztalt azt követelve, hogy Oroszország rohanja le Magyarországot.

Vége?

A legnagyobb csalódást a vége okozta. Valószínű, hogy egy amerikai honfinak könnyet csalt a szemébe ez a befejezés, de engem egyáltalán nem érintett meg. Nagy volt az ugrálás ’89 után, el is veszítettem a fonalat, majd ledöbbentem, hogy már ott vagyunk? Kár volt...

Ha egyetértesz a befejezéssel hallasd a hangod hozzászólásban.   

És át is tértem a cselekményre. Zseniális írónk most is tartogatott meglepetéseket...hallottam kritikaként megfogalmazódni azt, hogy: ugyan már, unalmas lehet, ha a történelmi adatokat dolgozza fel, úgy is tudod már előre mi fog történni. Valóban? Valóban annyira tájékozott vagy? Nem. Olyan elképesztően nagy kutatómunka lehet ennek a könyvnek a hátterében...lenyűgöző!

Összességben határozottan kedvenc könyvem lett, hamarosan újra is olvasom, annyira imádtam minden részét. Elképesztően olvasmányos marad a végéig...pörget, narratívát vált, amikor épp már beleunnál abba a képbe. Egyetlen negatívum, hogy gyakran számunkra kedves szereplők a háttérbe szorulnak, és átveszik helyüket az ifjak, akikhez én már nem kötődtem annyira. például végig szenvedjük Carla megpróbáltatásait, de még így sem kerül hozzánk annyira közel, mint Maud vagy Ethel...vagy Daisy..

Ennyi szereplő..ilyen sok megpróbáltatás..rengeteg titok, érzelem..hogyan tovább? Én valószínüleg újra olvasom. Ha te nem szeretnéd, akkor ajánlom a Katedrális című művét. Ugyan olyan méretű és stílusú, majd én is folytatom azzal.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://lilapulcsis.blog.hu/api/trackback/id/tr327659540

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.