...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét...

Lilapulcsis világa

Ken Follett: A titánok bukása (Évszázad trilógia 1. rész)

2015. augusztus 14. - Lilapulcsis

„Sok valós történelmi alak bukkan föl ezeken az oldalakon, és az olvasók néha azt kérdezhetik, hogyan húzom meg a határt a történelem és az irodalom között. Jogos kérdés...Ha létező személyek beszélgetnek képzelt alakjaimmal rendszerint olyasmi hangzik el, amit el is mondtak egyszer.”

Egy könyv, amely után már nem leszel ugyan az...

A történelem cseles, mindig más arcát mutatja, attól függően, hogy ki meséli...és általában a győztesek mesélik el, a saját verziójukat és hajlamosak úgy beállítani, hogy természetesnek veszik azt, hogy az ellenség minden körülmények között rossz, gonosz, megérdemli a halált, az eltiprást, a megsemmmisülést. De mi van akkor, ha valaki leül...és megírja az évszázadunk történelmét rengeteg nemzet szemszögéből...mi lesz akkor, amikor egyszerre látod belülről és kívülről a nácik uralmát, a kommunizmus diadalmenetét, az amerikai elnökök keserves alakjait?

Kenn Follett erre vállalkozott...és hiányosan bár, de megírta néhány szemszögből hogy is volt az a normandiai diadal? Valóban olyan nagy az orosz katonák érdeme, akik felszabadították Németországot?

Az első könyvben megismerkedünk a szereplőinkkel..kiváló kezdés, hogy nem hirtelen csöppenünk az események közepébe, hanem van időnk szemlélődni...ki hogyan él, milyen problémákkal szembesül, mit szeretne elérni. Aztán elkezdődik a titánok tánca...legyen háború? Ki fog támadni? Ki lesz ellenség...talán a legjobb barátod? A testvéred? Szerelmed?

Nézzük a szereplőket:

Anglia:

A vagyonos Fitzherbert család, a konzervatív, arisztokrata Fitz gróffal az élükön. Feleségét, Bea hercegnőt, egy kényeskedő, lecsúszott orosz herceg lányaként ismerjük meg, aki, bár rangban alatta álló, de vagyonos férjet keres magának Európában. Meg is találta…de ilyen áron lehet boldogságot is vásárolni? Egyrészről az ő történetüket ismerjük meg, a közös utat, amit bejárnak, a társadalmi elvárásokkal teli göröngyös ösvényen… Ez a szál hasonlít bármilyen igazi klasszikus történetre, amit az arisztokratákról írni szoktak (pl. Jókai magyar nábobja is küzdött a fiúörökös hiányával). Aztán a két élettörténet külön válik egy pillanatra…éppen elég időre, hogy lássuk Fitz gróf kalandozásait, felesége mellett. Nem meglepő, igaz?

Bea külön kálváriája a bolsevik forradalom környékén kezdődik, hisz elszegényedett családja, földjeik mind Oroszországhoz kötik. Mint mindig, Ken Follett most is gyönyörűen köti a szereplők sorsait a történelmi eseményekhez, és úgy irányítgatja a szálakat, hogy egy pillanatra sem zavar téged, hogy a kedves hőseid épp ott vannak a legnagyobb történelmi eseményeknél, annyira természetesnek hat, hogy nekik ott a helyük. Zseniális.

Lady Maud Fitzherbert

Fitz liberális, forrófejű lánytestvére egyik kedvenc karakterem. Divatos, szabadelvű,és szájú hősnőnk igazi szüfrazsetté növi ki magát. És mi végig követhetjük segítségével a női emancipáció lefolyását. De, mint minden más szereplőt, őt is utoléri az igazi megpróbáltatás, a szerelem képében. És a felszínes, néha fudri kislány hirtelen nővé alakul a szemünk előtt. Sikerül neki és szerelmének egymásra találniuk? Sorsa több száz nőévvel egyezett meg, szenvedései tükrözik azt, hogyan élték meg a nők az első világháborút. 

David Williams

Megjelenik elsőként az erős apa karaktere, és ő lesz az utolsó is, elmondom miért: nagy szívfájdalmam, hogy az író a következő részekben teljesen szőnyeg alá söpri, hogy mit él meg az a generáció, amely főszerepet kapott az előző részben. Mint például itt Maud főszereplőként jelenik meg, a 2. részben már alig jut szerephez, a harmadik részben pedig a hamut is mamunak mondó tehetetlen néniként jelenik meg….a mi erős Maudunk. És minden már szereplőnek is ez a sorsa, így az első részben erős karakterű férfiakból nem vezető családapák lesznek, hanem háttérbe szorult szülők, akik a gyerekeik vívódását szemlélik végig. Ez a való életben sosincs így. Véleményem szerint az erős szülők hajlamosak túlvédelmezni a gyerekeiket, így azok mindig gyengébb jelleműek, nem annyira küzdő szelleműek…valószínűleg ezért döntött így Ken Follett, hogy a szülők helyet tudjanak adni az új generációnak.

Visszatérve Union Dai-hez, mivel ez a beceneve Davidnek, vezető egyéniség, akinek a legnagyobb megpróbáltatása, hogy fékezze szabadelvű gyerekeit.

 Ethel Williams

Maud mellett a második erős női karakter, akinek minden mozzanatára érdemes odafigyelni. Bár ő a későbbiekben is kap fontos szerepet, már a harcát nem láthatjuk, úgyhogy érdemes megjegyezni mit visz véghez. Igazi életrevaló nő, már a kezdetektől, fiatal kora ellenére is egy törtető, okos karakterként ismerjük meg.  És sorsa szorosan össze fog fonódni a Fitzherbert családéval…amely segít megmutatni a társadalmi különbségeket, a rétegek viszonyát egymással szemben és ezek változását az első világháború folyamán.

Billy Williams

Ethel öccse, mintha az ellentéte lenne nővérének. Szeleburdi ifjonc, aki majd megmutatja nekünk hogyan lehet felnőni egy széteső világban.

Otto von Ulrich

Végre bepillantást nyerhetünk a diplomaták díszes világába is. Otto konzervatív német diplomata, aki fiával együtt Angliában állomásozik. Fia, Walter, ifjonc, aki apja nyomdokaiba kíván lépni. Látszólag sikerül is neki, magas pozícióban helyezkedhet el fiatal kora ellenére, de mégsem ilyen egyszerű a helyzete. A háború minden rendet felborít…a fiatalabb generációnak azzal kell szembesülnie, hogy a megszokott utak járhatatlanok, az életük mindig veszélyben forog…és talán ilyenkor a legkönnyebb rájönni mi is az, ami igazán számít.

 Utolsóként az orosz szálról mesélek picit.

Grigorij és Lev Peshkov, szegény, árván maradt fiatalok megpróbáltatásai a legvéresebbek az egész könyvben. Ami ugye-e nem kis dolog, lévén, hogy legtöbb szereplőnk kiveszi részét a harcokból is. Ők egy teljesen már szintéren küzdenek, teljesen más felszereléssel…más eszmékért. Érdekesnek tartom, hogy Follett bácsika képes megkedveltetni még olyan szereplőket is, akik a végsőkig ellenszenvesek a viselkedésük miatt. De ez a könyv megtanít mérlegelni…ki is irányít valójában? Ki az, akin életek és sorsok múlnak? Hogyan lehet boldogulni válságos időkben?

Ilyen és hasonló kérdések forogtak az agyamban, amíg olvastam…

Neked hogy tetszett? Véleményed várom hozzászólásban.

A bejegyzés trackback címe:

http://lilapulcsis.blog.hu/api/trackback/id/tr267664614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.