...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét...

Lilapulcsis világa

Khaled Hosseini: Papírsárkányok (The Kite Runner)

2015. november 23. - Lilapulcsis

„Látod ez az amit a síiták jól csinálnak – szedegette össze a papírjait –, mártírnak állítják be magukat. Amikor a síita szót kimondta, úgy fintorította el az orrát, mintha valami fertőzésről beszélne.”

Elegem kezd lenni a gyűlöletbeszédből, ami az utóbbi időben ellep minden fórumot, amelyet követek..talán ezért is vettem rá magam, hogy meséljek erről a hihetetlenül jó könyvről. Mert minden történetnek legalább két oldala van, a tiéd és azé, aki megélte. Khaled Hosseini műve bepillantást nyújt egy menekült világába.

Egy kedves ismerőssel könyvekről beszélgettünk, sajnos hiányos magyar tudása miatt nem tudta elmagyarázni milyen könyveket szeret, de az angol megfelelőjét sem találta...helyette mutatott egy könyvet, hogy ő ezt szereti. Elolvastam. Imádtam. NEKED IS EL KELL MOST OLVASNOD! Elmesélem miért:

Olyan eseményeknek lehetünk tanúi az elmúlt hónapokban, amit nehéz megérteni. Igen, a menekültválságra célzok. Annyi oldalról jön információ, és ezek olyan sokszor ellentmondóak. Nehéz mérlegelni és talán lehetetlen tisztán látni. Ezt a könyvet egy menekült írta, még 2004-ben. Majdnem semmi köze a mostani konfliktusokhoz, mégis: ugyan az a kiváltó ok, ugyan olyan körülményeket ír le, ugyan olyan útvonalakat tesz meg, mint napjaink menekültjei. Persze mindez kicsiben.

Amir Afganisztánban nő fel és egyes szám első személyben meséli el élete legfontosabb eseményeit.

 „Mi még nem az a generációja voltunk az afgán gyerekeknek, akiknek az utcazaj bombák robbanását és géppisztolysorozatok robaját jelentette”

 A történet a békés Kabulban kezdődik, ahol lassan csöpögteti az információt az írónk...még az orosz klasszikusok szerettették meg velem anno a hasonló stílusú, lassú történeteket. Ha van elég türelmed a végén olyan erősséggel dönt le a földre a megvilágosodás, hogy az agyad is zúgni kezd. Imádom azt az érzést :) Végig kapkodod a fejed, nem értesz semmit, aztán az utolsó sorokban még a legkisebb háttérzaj is értelmet nyer. 

„Hé, Babalu, kit ettél meg ma? – ugattak kórusban röhögve. – Kit ettél meg, lapos orrú Babalu?

Lapos orrúnak csúfolták, Ali és Haszan jellegzetes mongoloid vonásai miatt. Évekig csak annyit tudtam a hazarákról, hogy mogul ivadékok voltak, meg egy kicsit a kínaiakra hasonlítanak.”

Hazara szolgák és uraik kapcsolata, a jó és a rossz folytonos mérlegelése jelenik meg, mindez egy gyerek eszében..kissé emlékeztet a Ne bántsátok a feketerigót (bővebben: http://lilapulcsis.blog.hu/2014/09/12/ne_bantsatok_a_feketerigot_harper_lee ) megközelítéséhez. Két gyerek szemtanúja olyan eseményeknek, amelyeket nem tudnak értelmezni...mivel őket még nem rontotta el az előítéletekre épülő világ. Klisés, de a gyerekek ártatlansága az eszköz, ahogyan próbálja Khaled Hosseini sugallni, hogy valami nincs rendben. Én csak remélni tudom, hogy mindenki, aki felnőtt fejjel olvassa megérti mi az, ami nem szabadna úgy legyen...

 „Aztán elmagyarázta, hogy akiket egyazon emlő táplált testvérei egymásnak. Olyan kötelék van köztünk, amit az idősem tépázhat meg. Haszant meg engem ugyanazon emlő táplált. Ugyanazon tető alatt mondtuk ki az első szavainkat. Az enyém Baba volt. Az övé Amir, az én nevem.”

Szívbemarkoló történet...és ha épp a 2015-ös könyves kihíváshoz keresel egy olyan regényt, ami könnyeket csalt a szemedbe, nos...ez lesz az. Sírtam. A gyerekek gonoszak. A világ is...

A regény a cselekményre koncentrál, azért is nem abszolút kedvencem. A leírások sietősek és felszínesek, hiányoltam a lélek mélyebb elemzését. Olyan gyorsan elsiklik a konfliktusok felett...nem biztos, hogy jó az, ha az olvasókra bízza a mélyebb meditációt a problémák felett. Ettől függetlenül elért a szívem legmélyebb zugaiba és szemem előtt láttam a Keleti Pályaudvar környékén alvó gyerekeket...

Kinek ajánlom?

Minden európainak a kezébe csempészném...

Értékelés: 9,8 pont 

Történet: 10/10

Szereplők: 9/10

Élmény: 10/10

Hitelesség: 10/10

Cselekmény: 10/10

A mini szavazás elárulja mások véleményét:

A bejegyzés trackback címe:

http://lilapulcsis.blog.hu/api/trackback/id/tr358103846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.