...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét...

Lilapulcsis világa

Vendégbejegyzés: Miért jó autogram-fanatikusnak lenni?

(alias hogy szedtem össze hatvan aláírást...)

2016. január 13. - Lilapulcsis

12498438_1076814482370596_2025591796_n.jpg

A könyvmolyok régen és most bejegyzés kapcsán beszélgettem el Nettikével, vagyis Juhász Anett Adéllal, az autogramvadászatról. Pillanatok alatt több lehetőséget sorolt fel, hogy hol érdemes lesben állni, ha olyan sikeresen akarunk autogramokat bezsebelni, mint ő. Én meg gyorsan lecsaptam rá, és felkérésemet elfogadva itt olvashatjátok az élménybeszámolóját arról, miért jó autogram-fanatikusnak lenni:

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezer éve már, hogy megszereztem az első autogramomat, nevezetesen egy Zanzi-pecsétet a tízéves énem legmenőbb babakék vászon halászgatyájára. Aztán jó ideig semmi, koncertek után el-elcsíptem valami hírességet, futólag egy odakarmolt valamit láttam a füzetkémben.

Aztán egyszer gimiben kötelezően ajánlott jelleggel el kellett mennem egy író- olvasó találkozóra, akkor kezdődött az irodalmi karrierem (is). Varró Dániel könyvbemutatója volt a könyvtárban, én pedig szorgalmas tanár kedvence lévén el is mentem. Nem vettem részt korábban hasonlón, sőt, egy művét sem olvastam még az írónak akkor, tehát csak ültem, mint Rozi a moziban, és figyeltem. Tetszett, amit hallottam, a végén pedig tisztelettudóan odamentem gratulálni, és még autogramot is kaptam!

Még abban az évben bekerültem egy városi diáklap szerkesztőségébe, ahol az ott töltött három év alatt rengeteg emberrel találkoztam, interjúztattam, és megannyi helyre eljutottam. És gazdagodott a füzetkém egynéhány aláírással. Színházba, fesztiválra jutottam el, könyvajánlókat írtam, helyi (és onnan kinőtt) hírességekkel beszélgettem.

Aztán Pestre jöttem egyetemre. Van néhány magyaros barátnőm, akik hatására még közelebb kerültem az irodalomhoz. Főváros lévén sok lehetőségem adódott újabb embereket megismerni. Író-költő ismerőseim vannak, közeli vagy távoli kapcsolatok ezek, de mégis csak kapcsolatok. Így több dologról értesülök, és még válogatni is tudok, éppen hova, melyik szerző dedikálására jutok el.

Mert van egy pár!

12507019_1076814175703960_1545288723_n.jpg

Híres hazai írók, teszem azt Lőrinc L. László, minden könyve után országos turnéra indul, így sokfele lehet vele találkozni. Egy-egy állomásra úgy érkezik, hogy felszabadult, akár privátban is lehet vele beszélgetni. Kis szerencsével persze, hisz azért tömeg van, de ha az ember gyakorlott, megtalálja a módját mindennek.

A kisebb költségvetéssel rendelkező szerzőkkel vidéken kevesebbet lehet találkozni, de a fővárosban  lépten-nyomon szembejön egy író. A különböző kiadók a saját szerzőiket turnéztatják, vagy egy hatalmas dedikálással egybekötött találkozót szerveznek. Általában az utóbbi a nyerő. És ahány könyvkiadó vállalat, annyiszor sok rendezvény. Nekik megéri a befektetés, hiszen a nagyközönség megismeri az adott írót, akik valószínűleg (akár ott helyben) meg is veszik az éppen felfuttatott könyvet. Ilyen eseményeket nagyobb könyvesboltokban, kávéházakban, mozi/színháztermekben tartanak, témától és várt létszámtól függően. Mert nyilván kevesebben mennek el egy verses antológia díszelőadására, mint egy népszerű szerzőére.

Megéri az időbefektetés a kisebb olvasótalálkozókba is, hiszen jobb esetben az ember be tud kapcsolódni egy már belsőséges társaságba, és különleges dolgokat ismer meg. De szerintem a kuriózumok fontosságának ismertetése nem az én feladatom, mindenki szíve szerint dönt.

Ezeken a (kiadók által szervezett) privátnak mondható eseményeken kívül lehetőség van írókkal találkozni például a könyvhéten, ahol ki-ki a saját standja mögött áll. Ide is szerveznek dedikálós akciókat ugyan, de az a szerző, aki nem társul ilyenbe, őt is el lehet kapni, és egy szép mosoly, egy elismerő dicséret a könyvről, és már az orra alá is lehet dugni azt a papirost. Sokan örülnek annak, ha megkeresed őket, és már-már rajongással fordulsz feléjük (túlzásba nem kell vinni!), hiszen ez jót tesz az önbecsülésüknek, mondván jó, amit csinálnak.

Nekem szerencsére lehetőségem volt külföldi szerzőkhöz is, itt Magyarországon, amelyekről szintén a kiadói honlapokon értesültem. Sophie Hannah nagy port kavart az akkor megjelenő Poirot-regényével, őt ennek kapcsán interjúvolták az Alexandra Pódium kávéházában. Mivel imádom Agatha Christie munkásságát, ismeretlenül is elmentem az eseményre, és ennek hála megismertem egy újabb nagyszerű írót.

12506479_1076813875703990_14838587_n.jpg

És amihez piszok mázli kell: sokat járok (mondjuk mostanság nem voltam) antikváriumba is - Könyvudvar; ez itt a reklám helye - és párszor sikerült kifognom egy dedikált példányt valamelyik könyvből, amihez persze potom pénzért jutottam, így dupla volt az örömöm.

De ez csak egy pár példa. Sokan járnak szerte a nagyvilágban, ha az ember jókor van jó helyen, és nyitott szemmel lesi a könyvesboltok kirakatait, temérdek jó dologba futhat bele. És azért nem árt beszerezni egy-két bölcsész barátot.

-----

Nettike blogját eléritek itt, ha többet szeretnétek olvasni tőle: https://nettikeee.wordpress.com/ 

 

Én pedig arra lennék kíváncsi hogy tetszett a bejegyzés? Ha szeretnétek, akkor a jövőben is "meghívok" másokat :)

A bejegyzés trackback címe:

http://lilapulcsis.blog.hu/api/trackback/id/tr68246940

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.