...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét...

Lilapulcsis világa

A napszemű Pippa Kenn - Kemese Fanni

2014. november 10. - Lilapulcsis

Milyen a jó könyv? Szerintem elképesztő, amikor egy mű annyira jól megírt, hogy képes vagy átérezni a főhős érzéseit, szenvedéseit, problémáit, vagy épp az örömét, szerelmét, megnyugvását.

Én azért olvasok, mert a könyvek elrepítenek egy új világba. Menekülés? Inkább kikapcsolódás.

Olvasás közben megszűnik az igazi világ, helyette egy fiktív életben találod magad, új kihívásokkal szembesülsz, olyanokkal, amelyeket életedben sosem élnél át: zombik, katasztrófák, égető szerelmek, éhezés, fáradtság, betegségek, csalódások. 

Kemese Fanni teremtett egy modern, fejlett világot majd úgy döntött lerombolja és alkot két főhőst, hogy birkózzanak meg a tönkre tett világgal. Adott nekik egy halvány reményt, hogy létezik a „Kolónia”, ahol még élnek emberek, biztonságban, vannak ellenszerek a betegségekre, védelmet nyújt a fal. Hogy kiktől kell tartani? A sápadtaktól, vagyis a zombiktól, csak szépen talált nekik egy új megnevezést.

Már kétszer olvastam a regényt, ami elképesztő dolog, nem sokszor térek vissza egy könyvhöz, de ha igen…akkor azt megérdemli. Imádom, a hatást, amit gyakorol rám, szeretek elfáradni Pippa Kenn vándorlásában, éhezem, szenvedek, melenget a történet. Nagyon jól felépített sztori! Melegen ajánlom mindenkinek, aki szereti a disztópiákat!

A történet érdekes, új elemeket tartogat. Egyetlen problémám, hogy nem helyez túl nagy hangsúlyt a leírásokra, így a keretet inkább a fantáziádra bízza, aztán amikor elképzelted hogyan nézhet ki a Kennek erődítmény otthona és már belenyugodtál, akkor újabb infót ad meg róla, ami nem passzol a képbe így újra kell tervezni az egészet.

Ettől olyan érzésed lehet, hogy írás közben jöttek az ötletek, hogy mi hogyan nézzen ki, és nem előre megtervezett képben, világban dolgozott.   

Pippa Kenn egy fiatal lány, aki 5 évig egyedül él. Számomra elképesztően nagy rejtély, hogy mi sarkallta arra, hogy túlélje, mikor semmi reményforrása nem volt. Semmi.

Végül is egy szerencsétlen véletlennek hála megismeri Rubent, és már sosem akar egyedül lenni többé. És itt párhuzam keletkezik az apa szeretet és a Ruben iránt érzett szerelme közt. Ha elveszítené a fiút nem élné túl…mégis kibírt 5 évet egyedül, a bűntudattal, hogy az apja miatta esett áldozatul a sápadtaknak. Mmmm….problémás. Nem?

Néhol nagyon előrelátható a történet…tudod már az elején, hogy Pippa szabályok ellenére is gondolkodás nélkül megmenti a tisztására vetődött fiút, aki a sápadtakkal küzd. Tudod, hogy egymásba szeretnek, tudod, hogy együtt vágnak neki az útnak, hogy hátra van még az életveszély, a nehézség, amin át kell lendüljenek, hogy végül eltévedve, haldoklás közben megtalálják a varázslatos Kolóniát.

De valahogyan most nem zavart. Élveztem a részleteket, a Vörös erdőt, a sápadtakat, az életkapszulákat, a múltbéli képeket, amit Peter Kenn naplóbejegyzései mutattak. Szeretem, hogy bepillantást nyerek mindkét szereplő gondolataiba a váltakozó narratívának köszönhetően. Jó, hogy valahol a levegőben ér véget a történet…és alig várom a következő könyvét: a Víharszívű Mya Mavis-t.

 

Azt javaslom térj vissza ide, miután elolvastad a regényt, várom a véleményeket :)

Jó olvasást! 

Lilapulcsis

Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.

A bejegyzés trackback címe:

https://lilapulcsis.blog.hu/api/trackback/id/tr296884659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.