...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét...

Lilapulcsis világa

Fátum (saját alkotás)

2015. május 11. - Lilapulcsis

Szia! A mai bejegyzés kissé új, és nehéz megosztanom, de üsse kő, ha már úgy is álnévvel írok... Többen érdeklődtetek afelől, hogy létezik-e saját könyvem. Ez egyrészt hízelgő, másrészt...visszagondolva, hogy a kamasz korszakom írással töltöttem és minden álmom egy saját történet megjelentetése volt...most azon vagyok, hogy a tudományos kutatásom jelenjen meg...ijesztő hogyan változnak az álmok. Nem? A mesevilágot felváltotta a tudomány, de nem szorult teljesen háttérbe, ahogy azt a következő mesécskében is láthatod: 

 Nemrég egy novellaversenyen vettem részt, oda küldtem el ezt az irományt, a téma "fátum", és ez lett belőle: 

Fátum

„Ne csinálj magadnak faragott képet, vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön, vagy a vizekben a föld alatt. Ne imádd, és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn- szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek." (Kiv. 20: 4-5)

 Nagymamám mesevilágában nőttem fel. Sokat vigyázott rám, és miközben a házi munkát végezte mindig mesélt és magyarázott…háborúról, könyvekről, nehéz időkről. Akkor még tettre kész voltam, nem elégedtem meg azzal, hogy elképzeltem a történeteket, hanem meg is valósítottam őket és ebben segített a két fiú unokatestvérem is. Néha Pokahontas voltam, ők meg bennszülöttek, máskor vadlovak, úgy nyargaltunk az udvaron elé és hátra. Egyszer indiánok voltunk, üldöztük a vacsoránkat, vagyis a tyúkokat. Sosem voltam egyedül, a két fiú mindig mamánál töltötte az egész napot, ha én is ott voltam. Együtt rosszalkodtunk. És rendelkezésünkre állt az egész nap, hogy az éjszakai álmainkat eljátsszuk.

 Egy nap templomot építettünk. Az udvar egyik sarkát három részre osztottuk, mindenkinek megvolt a saját kis tere, amit betölthetett. Legelsőnek egy csutakot görgettünk a fásszínből, oltárnak, aztán kisebbeket székeknek.

 Az oltárt díszíteni kellett, az otthoni templom mintájára virágokat szedtünk és körberaktuk a kis szentélyt, de még valami hiányzott: vettünk egy gombolyag fát egy életlen kést, és lehántottuk a fa háncsát egy kis körben, éppen annyit amennyi egy arcnak elegendő volt. Ceruzákkal szemet, orrot és mosolygó szájat rajzoltunk neki. Majd ugyan így megszületett a kis Jézus is.

 Öt órakor akartuk megtartani az első misénket, de még mindig hiányzott valami: a kereszt. És innen már olyan közel volt a vég…ha tudtuk volna maradunk a hiányérzettel és játszunk tovább csendesen. Beszaladtam mamához, hogy egy szeget kérjek, amivel a két fát derékszögben egymáshoz illeszthetem. Megkérdezte, mire kell nekem, mire boldogan válaszoltam, hogy: Keresztnek. Mama elhallgatott, kiment az udvarra és meglátta a napi munkánk gyümölcsét. Csak annyit mondott:

 "Pakoljátok el. Nem szabad a kereszttel játszani."

 Nem szabad.

Miért? Olyan jól megvoltunk. A misénk is elmarad? De miért? Mama, aki mindig mindent megmagyarázott, most csak annyit mondott, hogy nem szabad. Kérdések tódultak a fejünkbe és hetekkel azután is álmodoztunk a mi kis meghitt templomocskáinkról, ezúttal csak álom maradt, mert nem szabad.

 Közben felnőttem. Tudom, hogy bűn a bálványimádás, egy egész nép vesztét hozta. De mi, gyerekek, akkor tisztább szívvel állítottuk fel az oltárainkat, mint máshol a templomokat. Nagyobb szeretettel gyűjtöttük össze a virágokat, mint azok, akik megvásárolták és a templomnak adományozták a sajátjaikat. Mélyebb hittel vártuk az öt órát, hogy hálát adhassunk az égieknek, mint sok más buzgó templomba járó. És még akkor sem lankadt a hitünk, amikor gátat szabtak neki, tilthatták, de a mi szívünkben ott maradt a remény, hogy majd egyszer saját kis templomunk lehet, kereszttel.

 „És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!” (Jeremiás könyve: 2,35)

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Most még jobban várom a visszajelzésetek kommentben :)

A bejegyzés trackback címe:

https://lilapulcsis.blog.hu/api/trackback/id/tr787451600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.