...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét...

Lilapulcsis világa

Mennyből az angyal..??

2015. december 03. - Lilapulcsis

 happy_holidays_2.jpg

Kedves Könyvmolyok,

még csak 21 nap van Karácsonyig!

 

Mi másról mesélhetnék a karácsonyi hajrában, mint életünk egyik első világrengető leleplezéséről: Hogyan kerül az ajándék a fa alá  Karácsonykor? Vagy ha könyvmolyosra fordítanánk: hogyan lesz könyv a fa alatt...és hogyan lesz olyan könyv, amit szeretnénk?

Már többször említettem, hogy anyukám is könyvmoly, Rejtő fan...szóval a bűncselekmény elkövetését megfontoltan és olyan pontosan kivitelezte minden évben, hogy én szamár, hittem neki..és csak neki. Profi.

A kis falucskába, ahol felcseperedtem a karácsonyi kivilágítás minden évben egy hiányos sor égő volt, a főtér körül, és azt is Szenteste kapcsolták be először. Az üzletek még mai napig rejtegetik a karácsonyfa cukorkát/díszeket és Mikulás-csomagokat, hogy a szülők édes megtévesztésben tarthassák a gyerekeket. Egy ilyen helyen, ahol mindenki összefogott, hogy megőrizzék a lehető legtovább a titokzatosságot, nehéz volt leleplezni a nagyokat.

A hagyomány szerint az Angyal hozza az ajándékot és a feldíszített fát, a többi gyereknek akkor, amikor haza értek az éjféli miséről...nekem mindig reggel. Mert a szüleim éjszaka díszítették a fát, amíg aludtam, és hogy ha azt is figyelembe vesszük, hogy 1-2 kg szaloncukorka is került mindig a fára és azt egyesével kell felkötözni...Köszönöm!

Történt egyszer, hogy a szomszéd idősebb gyerekek megtudták az igazságot. Nincs is Mikulás, sem Angyal...Gyorsan el is árulták nekem, én pedig azonnal anyukámhoz fordultam: igaz ez? És ha erre anyukám azt válaszolja, hogy igaz...az én mesém sem tartana tovább. De ő még küzdött a saját démonjaival. Leültetett és szemrebbenés nélkül mondta, hogy én is tudom mennyire rosszak azok a gyerekek, ezért az Angyal nem visz nekik ajándékot, és hogy ne maradjanak szégyenben, a szüleik díszítik fel a Karácsonyfát és ajándékot vásárolnak nekik.

Következő évben december 24-én éjszaka felébredtem. Homályos szemmel néztem körül, nem is értettem mi ez a nagy felfordulás: díszek a földön, a szüleim ébren... Apukám azzal vádolt, hogy meg akartam lesni az Angyalt, anyukám pedig elmondhatta volna, mit látok és akkor az én mesém sem tartana tovább. De ő még várta a választ a soha el nem küldött levélre. Kiegyeztünk abban, hogy az Angyal megijedt tőlem és elrepült, már biztosan nem jön vissza, díszítsük fel a fát együtt.

A Karácsony vendégekkel jár. Sokkal. Egyik nap kisgyerekes család látogatott meg. A kislány nem restellte anyukám táskáját kipakolni, amiben ott volt egy, a húgának címzett levél is húszon-valahány oldalnyi vallomással. A vendégek távoztával pakoltam el a játékokat, és mint egy kirakóst egyenként találtam meg a levél lapjait...amit el is olvastam. Anyukám a dilemmáját osztotta meg a testvérével: egész addigi életemben arra tanított, hogy benne megbízhatok, és ő mindig az én oldalamon áll majd, akkor is, ha az egész világ fordul ellenem. Mi lesz, ha megtudom, hogy a legkedvesebb ünnepemről hazudott?

Apukám végül megoldásra várva feltette a nagy kérdést: jövőre is együtt díszítsük a fát?

A válaszom: Inkább hozza az Angyal...

 

És ez az a pont, ami után eltűnök. De ígérem, amint lesz internetem bepótolom a lemaradásom, addig is itt vannak a többiek bejegyzései...(hamarosan)

A bejegyzés trackback címe:

https://lilapulcsis.blog.hu/api/trackback/id/tr678136822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.