...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét...

Lilapulcsis világa

Csátvák Soma: Lélekcsapda

2016. január 06. - Lilapulcsis

class_mammalia.jpg 

Nem gyakran írok dicsérő szavakat kortárs magyar írókról, főleg nem a kezdőkről..de nem tehetek róla. Jellemzően olyan vontatott történetmeséléssel találom szemben magam, ami altat és untat. Türelmes olvasó vagyok, az orosz írók megtanítottak arra, hogy a legutolsó mondatban is lehet a csattanó, mégis vannak könyvek, amelyektől sírhatnékom támadt. Jóindulattól és kellő optimizmustól vezérelve mindent (majdnem) végig olvasok, aztán ha mégsem tetszik, akkor bejegyzésben tudatom veletek.

Akad pár kivétel is napjaink magyar írói között, egyik közülük Borsa Brown, akinek stílusa pörgős, gyors és mégis elég időt hagy az olvasónak, hogy bele élje magát a cselekménybe, de (!) az ő műveiben magával a történettel van problémám a szürkeárnyalatos minőségű Maffia sorozatról bővebben itt olvashatsz.

Egy újabb gyöngyszem pedig Csatvák Soma. A borongós kezdés ellenére a Lélekcsapda egy nagyon okos könyv! Tetszett! Nagyon!

Egy lassú cselekményű, inkább merengős stílusú regény, nagy hangsúly van a szereplők belső világán, amit imádok! A főszereplő belső monológja és harca zseniális elem és olyan szintű jellemfejlődést találunk, amit már nagyon hiányoltam a mostani olvasmányaimból. Ahogy a cím is utal rá ez a könyv valóban a lélekről szól.

Bevallom, a történet nem feltétlenül nyerte el a tetszésem, eredeti elemeket tartalmaz, nagyon érdekes fordulatokkal, de egy zsúfoltabb cselekményű művet jobban élveztem volna. Ellenben a szereplői és a háttértörténet elképesztően komplex. A szereplők gyakran és hosszasan mesélnek a hátterükről, ebből is látszik milyen pontosan próbálta felépíteni a karaktereket.

Egy disztópiánál elengedhetetlen a múltba való tekintés, innen tudhatja meg az olvasó, hogy mi is történt, hogyan jutott el az emberiség/karakterek abba a képzelt világba, ahol aztán maga a cselekmény történik. Veronica Roth Lázadójában már az elején, a bevezetőnél tudjuk meg mi történt, a Lélekcsapdában viszont képeket látunk egy-egy szituációról, amely egy kerek egésszé olvad össze. Mindez, a helyszín és a háttértörténet persze logikus és érdekes.

„A világ gúnyosan nevetve azt feleli lényei nyomorára: aki életre, az pusztulásra is ítéltetett, a köztes idő csupán szemfényvesztés.”

És ha már eléggé felcsigáztalak, akkor itt a történet: főszereplőnk egy fiatal földművelésbe beleroskadt, végtelenül kitartó és szorgos fiú. Megbékélt sorsával, belenyugszik a szenvedésbe, a napi végeláthatatlan munkába. De az életét felforgatja valami...és ezek után már nem önmaga többé!

 „Ekkor meglelvén bennem a gonoszul bugyborékoló, reményvesztettség táplálta posványt, egykedvűen továbbindulok, mint már annyiszor, ezúttal is reális cél nélkül, de nem adva fel.”

Drakov kóborlását követhetjük nyomon, útját pedig kalandok, új felfedezések és különös emberi lények keresztezik. A visszaemlékezésnek köszönhetően lassan az is kiderül hogyan jutottunk el odáig, hogy minden összeomlott.

„Közel hét éve azonban külső, ismeretlen fenyegetés jelent meg a déli határ mentén. Igazi vezetésük, de még egységes nevük sem volt, viszont sokan, rengetegen alkották ezt az embercsordát. Az Egyház Hordának nevezte el, s zabolátlan civilizálatlan népségnek állította be őket. Táboraikat megjáró kereskedők szerint azonban csupán kétségbeesett menekültek voltak, akik a démonoktól űzve próbáltak biztonságos helyre jutni.”

Az Egyház és a Főpapnő megóvja alázatos szolgáit a démonok fenyegetésétől, de ennek ára van: munka és önfeláldozás. Abban a pillanatban, amikor már az Egyház nem kapja meg a cserében elvárt juttatásokat kivonja védelmét a településről, Gaia mezeje is ennek esik áldozatául. És mi történik, ha egy démonsereg elszabadul? Elkezdődik Drakov kalandja.

És egyetlen nagy problémám van a regénnyel kapcsolatban:

„Ebben főleg az a szopás, hogy nem leszek mindig ott.”

„Az új-traniak meg magasról, a rájuk jellemző hanyag eleganciával szartak az egészre.”

„De ne mond nekem, hogy jó itt – ahogy te mondanád – két óperenciával túl a halál f*szán, az üveghegyek oldalában ülni.”

Csúnya szavak és az irodalom. Ti hogy vagytok vele? Megengedi az írói szabadság azt, hogy ilyen módon tiporjuk az értékeket? Először találkoztam hasonló szituációval és még most is azon gondolkodom, hogy miért volt szükség arra, hogy ilyen rondán fogalmazzon. A karakter ettől nem lett férfiasabb, hanyagabb...vagyis a szereplő szempontjából teljesen mellékes. Belőlem pedig ellenszenvet váltott ki. Nektek mi a véleményetek?

Összességében egy posztapokaliptikus –fantasy elemekkel kevert regényről van szó, rengeteg eredeti elemmel, komplex karakterekkel és cselekménnyel.

Kinek ajánlom?

Disztópia, démonok...ha tetszett Kemese Fanni Napszemű Pippa Kennje ezt is biztosan szeretni fogod.

 

Értékelés: 9,2 pont 

Történet: 9/10

Szereplők: 10/10

Élmény: 7/10

Hitelesség: 10/10

Cselekmény: 10/10

A könyv magánkiadásban jelent meg, az Underground nevű terjesztőnél érhető el, éppen ezért nehéz lehet beszerezni, link: http://undergroundbolt.hu/lelekcsapda . Ha már volt dolgotok ezzel a terjesztővel, akkor várjuk a tippeket hozzászólásban. Ezen kívül Csatvák Soma elérhetővé tette online formátumban is az oldalán, itt: http://csatvaksoma.blogspot.hu/ 

És a kérdés továbbra is ott a levegőben, megengedett a csúnya szavak használata irodalmi művekben? 

A bejegyzés trackback címe:

https://lilapulcsis.blog.hu/api/trackback/id/tr308236116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ildikó Leposa 2016.01.06. 17:47:19

Szia!!
Jó a kérdés,de nem könnyen eldönthető!
Mert ugyebár ha azt mondjuk nem , akkor mi van az írói (szólás)szabadsággal?
Ha azt mondjuk igen , akkor áldásunkat adjuk a trágárságra?
Tehát ez elég nagy dilemma!!
Szerintem hagyjuk meg ezt a döntést az írónak! A "nagyok" is megbotlottak néha!!
Üdv!!
Ildikó

Ilda Szanó 2016.01.07. 19:13:32

Szia!
Személy szerint nem örülök a trágárságnak az irodalomban,mégis elképzelhetőnek találom,hogy bizonyos karakterek kétségbeesett agressziója így is kifejezhető.Én a saját írásomban nem tenném,mert ennél kreatívabb módon is lehet.