...húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét...

Lilapulcsis világa

Anna Erelle: A dzsihád jegyese

2016. április 25. - Lilapulcsis

Egy hónapot töltöttem Görögországban, különböző menekülttáborokban önkénteskedve...bárcsak előtte olvastam volna ezt a könyvet! A mozgalmas hónapom beszámolóit a másik blogomon találod: http://monikamarton.blogspot.com/ 

Egyik este próbáltam bepótolni a lemaradt híreket és egy angol hírportált olvasgattam, amikor szembe mentem egy igencsak érdekes címmel, a cikkben egy újságírónő írta le a feltáró riportja részleteit és lassan összeállt a kép: Anna Erelle cikkét olvastam, akinek a könyvét még január elején megkaptam és azóta ott porosodott a polcomon. Nem is olvastam tovább a cikket, így is elég volt, hogy megtudtam: azóta rendőri felügyeletet kap, a saját biztonsága érdekében. Előszedtem a könyvet!

 1439548379705_fotor.jpg

Csak 268 oldal, tehát elég volt 2 éjszaka, hogy a végére érjek. Jó volt? Nem igazán. Akkor? Elmesélem!

 Anna Erelle kitűnő újságíró és oknyomozó! Rábukkant egy szálra, amelyet kegyetlen pontossággal fel is göngyölített. A könyve viszont nem több, mint egy néhol unalmas, nagyon felszínes beszámoló. A Libri kiadású könyvének alcíme is van: „toboroz az Iszlám Állam”. Már sokszor hangsúlyoztam az ellenszenvem a fülszövegekkel kapcsolatban, és minden alkalommal kerülöm is azokat, mert túl sok információt árulnak el a könyvről, erre valamelyik dizájner/kiadó úgy döntött, hogy a kiskapumat bezárva a cím alá írja ezt a tételmondatot. Ha csak annyit mondanék a könyvről, hogy:

Cím: A Dzsihád jegyese

Alcím: Toboroz az Iszlám Állam

már tudhatnád, hogy valószínűleg a nyugati lány főszereplőnk csatlakozni szeretne az Iszlám államhoz, netalán már jegyese is van, mert mégsem illik hajadonként ténferegni egy olyan területen, ahol azért is pénzbüntetés jár, ha egy férfinak nem elég hosszú a szakálla.

A könyv egy francia újságíró személyes kalandjait meséli el, aki az internet segítségével felvette a kapcsolatot egy mudzsáhiddal* (*Isten harcosai, azok a muszlimok, akik fegyverrel vesznek részt a dzsihádban).

A könyv pozitívuma, hogy nem kezel buta olvasóként. Az író tisztában van azzal, hogy a történetet kezében tartót hamarabb eléri a sztori hírneve, mint hogy elolvashatná, talán azért is akadtál rá, mert hallottál a cikkéről, vagy magáról a nagy port felkavaró könyvről (én igen). Éppen ezért a közepébe vág már az első oldalon, amivel természetesen jelentősen tönkre is teszi az olvasásélményt.  

Habár Anna bátorságát nem kérdőjelezem meg, mégis az egész könyvéből árad a megfontolt titoktartás és rettegés. Megértem, hogy nem szeretné, ha könyve útikalauzként szolgálna azoknak a lányoknak, akik az Iszlám Állam katonáinak menyasszonyaivá akarnak válni, de ettől az elővigyázatosságtól válik felszínessé a könyve. Néhol részletesebben leírja azt, ahogyan a cigarettáját szívja, mint az Iszlám Állam harcosával folytatott beszélgetését.   

erelle_adzsihadjegyese_300dpi-621x960_fotor.jpg

Ennek ellenére látszik, hogy Anna otthonosan mozog az általa bemutatott világban, könnyedséggel és elegendő magyarázattal kalauzol bennünket a radikális eszmék, kiszolgáltatott fiatalok, hírnévre vágyók félelmetes valóságába.

Végül kitérek arra, amire vártál: miért kellett volna azelőtt elolvasnom, hogy a menekültekkel dolgoztam volna? Esténként a személyes történeteiket hallgatva ütöttük el az időt a tábortüzek mellett. A lányok legnagyobb fájdalma a család elvesztése, a bizonytalan jövő és a kiszolgáltatottság volt, ez a legtöbb történetben felütötte a fejét. Arról egyikük sem beszélt, hogy mekkora nyomás nehezedhetett rájuk, hogy hajadonként éltek egy olyan vidéken, ahol a nőknek nem sok joguk van. Minden, amit Anna Erelle csak pár hónapig kényszerült elviselni ezeknek a lányoknak az egész életet jelentette volna, ha ott maradnak.   

Összességében profi tényfeltáró riport jellegű olvasmány, elképesztően egyedi és érdekes cselekményszállal. A belső vívódást, és a könyv hátoldalán ígért szélsőséges nézetekhez vonzódó fiatalok pszichológiai elemzését viszont ne várd tőle. Nem olvasnám újra, mert maga a sztori egyszerű, egyenes szálú cselekményre épül, amelyet nehéz elfelejteni, a szépirodalmi aspektus pedig teljesen háttérbe szorul. Azoknak, akik szeretik a szép lezárást különösen ajánlom. Meglepő, de nem hagyta függőben a végét.

 

Értékelés: 9

Történet: 10/10

Szereplők: 7/10

Élmény: 8/10

Hitelesség: 10/10

Cselekmény: 10/10

 Záró gondolatként pedig a furcsa fordításokra hívnám fel a figyelmed az alábbi idézettel:

erelle_adzsihadjegyese_300dpi-621x96_fotor.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://lilapulcsis.blog.hu/api/trackback/id/tr318660978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.